A félelemről - A viharok átvészeléséhez nélkülözhetetlen bölcsesség Thich Nhat Hanh

Thich Nhat Hanh (vagy ahogyan tanítványai nevezik: Thay) korunk egyik legismertebb és legnagyobb tekintélynek örvendő zen buddhista mestere, költő, béke- és emberi jogi aktivista. Különleges életút áll mögötte. Vietnam középső részén született 1926-ban, majd tizenhat éves korában szerzetes lett. A vietnami háború azzal a kérdéssel szembesítette a szerzeteseket, hogy ragaszkodjanak-e a szemlélődő élethez, és továbbra is meditáljanak a kolostorokban, vagy pedig segítsék a falvak bombázásoktól és más háborús pusztításoktól szenvedő lakóit. Nhat Hanh azok közé tartozott, akik úgy döntöttek, hogy mindkettőt művelik, és segédkezett az „elkötelezett buddhizmus” mozgalom megalapításában. Életét annak szentelte, hogy az egyén és a társadalom javára szolgáló belső átalakuláson munkálkodjon.

Az 1960-as években Saigonban (ma Ho Si Minh-város) megalapította a Tiep Hien Rendet (Order of Interbeing), továbbá Fiatal Szociális Munkások Iskoláját (School of Youth Social Service), egy alulról építkező segélyszervezetet, amely lebombázott falvakat épített újjá, iskolákat és orvosi központokat hozott létre, hajléktalanná vált családoknak teremtett új otthonokat, és mezőgazdasági szövetkezeteteket szervezett. A mintegy tízezer önkéntes diákot a soraiban tudó szervezet az erőszakmentesség és az együtt érző cselekvés buddhista elvei alapján működött. Nhat Hanh buddhista egyetemet, könyvkiadót és tekintélyes békeaktivista folyóiratot is alapított, dacolva azzal, hogy a hatóságok ezt nem nézték jó szemmel.

Miután 1966-ban békemissziós körutat tett az Egyesült Államokban és Európában, megtiltották, hogy visszatérjen Vietnamba. Az ezt követő amerikai utazásai során a szövetségi hivatalnokokkal és a Pentagon tisztviselőivel, köztük Robert McNamarával, folytatott megbeszélésein állt ki a békéért. Könnyen lehet, hogy megváltoztatta az amerikai történelem menetét, amikor meggyőzte Martin Luther Kinget arról, hogy nyilvánosan helyezkedjen szembe a vietnami háborúval, nagyban segítvén ezzel a békemozgalom aktívabbá válását. A következő évben King Nobel-békedíjra jelölte. Ezt követően Nhat Hanh vezette a buddhista delegációt a párizsi béketárgyalásokon.

1982-ben franciaországi száműzetésében alapította meg a Plum Village buddhista közösséget, ahol folytatta tevékenységét a Vietnamban és szerte a harmadik világban élő szenvedőkért: a (sokszor a tengeren át csónakokon érkező) menekültekért, a politikai foglyokért és az éhező családokért. A Vietnamot megjárt amerikai katonákkal végzett munkája, meditációs elvonulásai és a meditációról, az éber figyelemről és a békéről szóló nagyszámú írása (Thich Nhat Hanh magyarul megjelent kötetei) szintén elismerést hoztak számára. 2001 szeptemberében, mindössze néhány nappal a Világkereskedelmi Központ ellen elkövetett öngyilkos merényletek után, az erőszakmentesség és a megbocsátás volt a központi témája a New York-i Riverside templomban tartott emlékezetes beszédének. 2003 szeptemberében az amerikai Kongresszus tagjait szólította meg, amikor kétnapos elvonulást tartott számukra.

A Plum Village-i mellett később újabb szerzetesközösségek és meditációs központok jöttek létre az Egyesült Államokban, a Távol-Keleten, Ausztráliában és a németországi Waldbrölben. Thich Nhat Hanh korunk egyik legnépszerűbb buddhista szerzőjévé vált, több mint száz könyve jelent meg.

2014 őszén Thay agyvérzést kapott, utána állapota az intenzív rehabilitációs kezeléseknek és a követői feléje irányuló határtalan szeretetének köszönhetően sokat javult. Egye több időt töltött a vietnami Huéban, a Tu Hiéu kolostorban, ahol annak idején megkezdte szerzetesi életét. Itt hunyt el 2022 január 22-én.

Az elvonulásokon szerepét szerzetestársai vették át; a közösség, a szangha szorosan összetartva működik tovább.